Forog a Föld!

Alig várjuk, hogy megszülessenek...mikor megszülettek alig várjuk az első nevetésüket. Ezt követően már az első lépésekre, majd pedig a szavakra gerjedünk, hiszen ŐK minden napra hoznak magukkal valami szívmelengetően, könnyfakasztóan újat, vidámat, feledhetetlent....

A címben tett megállapítást mi sem támaszthatja jobban alá, mint a napok, hetek, hónapok…évek szinte követhetetlen múlása. Sajnos az időnek nem lehet megállj!-t parancsolni.
Tegnap még azt könnyeztük meg nagy nevetések közepette, hogy milyen édes mosolyt sikerült kicsalnunk egy cseppet sem felnőttes grimasszal a pár hetes pólyásunkból, most pedig már ugyanez a gyermek itt ugarabugrál körülöttem széles vigyorral, és teli torokból slágerel .
Bizton tudom, hogy nem vagyunk egyedi esetek abban, hogy egy helybéli rendezvény óta nálunk szinte napi szinten „..forog a Föld!” . Hol csendesebb, andante hangfekvésben, máskor pedig – a másik Lola rajongót túlkiabálandó- eszméletlen fejhangon…

Szomszédunk az óvoda. A konyha és fürdőszoba ablakunk alatt játszanak a lányok. Érdekes kis világ ez, ahova időnként visszavonulnak. Néha királynők uralkodnak, máskor munkába rohanó szülők oktatják bölcsen csemetéiket, de ami itt és most a lényeg: ebben a sarokban van aztán Zenebutik! Mostanában ugyan Lola „kiabálós dala” a sláger –gondolom a személyes tapasztalások nyomán- de hallgattam én már mosogatás, főzés, fürdőszobai tevékenységek közepette Győzikét Romantikolva, Judyt, Desperado-t és egyéb hazai gyöngyszemeket is az ovis dalok fölé kerekedvén.

Elmondhatatlanul kettős és kicsit vicces érzés, amikor a pici cérnahangok tolmácsolásában elhangzanak az alábbi mondatok: - …szeretem Őt egy életen ááááát! vagy -…szeretem a bőröd illatát….
Jajj ha tudnák! De majd megtudják ha felnőnek, márpedig fel fognak nőni hamarabb is mint szeretnénk hiszen az idő megy tovább mert ugyebár ahogy Lola is megmondta… forog a Föld!